1956. november 4-én indult meg a szovjet csapatok támadása a magyar forradalmárok ellen. A hatalmas túlerő néhány napon belül felszámolta a lázadást, a kommunisták visszavették a hatalmat. Ám a forradalom nem volt hiábavaló. Magyarország végleg megszabadult a gyűlölt diktátortól, Rákosi Mátyástól és körétől.
Rákosi 1947-től az 1956-os forradalomig volt a hatalom csúcsán. Ez a néhány év a legsötétebb diktatúrát hozta el Magyarországra.
Már fiatalon kommunista lett, mint a huszadik század elején rengeteg értelmiségi. Először az első világháborúban került a Szovjetunióba, hadifogolyként. Innen visszatérve részt vett a rövid életű magyar Tanácsköztársaság kísérletében, ami egy kommunista hatalomátvétel volt. Ezután több mint tíz évet ült börtönben. Innen adták ki a szovjeteknek, akik cserébe visszaadtak néhány 1849-ben zsákmányolt zászlót.
A II. világháború után a szovjet hadsereggel együtt érkezett vissza Budapestre. Ekkorra már hűséges híve lett Sztálinnak, akivel személyesen is megismerkedett. Aztán a magyar kommunista párt vezetőjeként, orosz segítséggel hamar átvette a hatalmat. És az mindenkinek fájt.
Rákosi Mátyás a sztálinizmust valósította meg Magyarországon. Szigorú, kíméletlen diktatúrát, ahol mindenről a legfőbb vezetés döntött. Minden ellentmondást, vitát, de még a politikai vicceket is kegyetlenül büntették. Felállította az Államvédelmi Hatóságot, a politikai rendőrséget, amely bárkit letartóztathatott. A testületet korábban Államvédelmi Osztálynak hívták, ezért emlegetnek egyszerre ÁVH-t és ÁVO-t.
A szovjet büntetőtáborok mintájára Recsken létrehozta a „magyar Gulágot”.
A sztálinizmus fontos eleme, hogy ne csak a bűnösök rettegjenek, hanem mindenki. A terror bárkit elérhet, így mindenki meghúzza magát. És könnyű leszámolni a pártban is az ellenfelekkel. Az sem baj, ha a vádak hamisak. A kitalált bűnökre alapozott, úgynevezett koncepciós perekben általában kémkedéssel, összeesküvéssel vádolták meg a kiszemelteket. A korábbi belügyminisztert, Rajk Lászlót egy ilyen eljárásban akasztották fel. De börtönbe került Kádár János is.
Rákosi nemcsak a terrort, hanem a legfőbb vezető imádatát is átvette a szovjetektől. Ő lett a pufók magyar Sztálin. Hatalmas posztereken szerepelt, dalok születtek róla, naponta istenítették az újságok és a rádió. 60. születésnapja országos ünnep lett.
Az is igaz, hogy a háború utáni újjáépítés fegyelmezetten és gyorsan zajlott a kommunisták irányítása alatt. Épültek a hidak, a vasút, a gyárak és a lakások; az ipar és a mezőgazdaság is újraindult. Ettől még roppant szegénységben éltek az emberek, mindennapos gond volt az étel, a fűtés, a ruházkodás. Persze panaszkodni nem lehetett – az ÁVH figyelt.
Upsz, meghalt Sztálin
1953-ban elvitte az ördög a Szovjetunió sötét nagyurát. Ezzel Rákosi mögül is eltűnt a hátország. Az új moszkvai vezetés nemcsak a Szovjetunióban akart lazítani a diktatúrán, hanem a szövetséges országokban is. A népszerű, bajszos Nagy Imrét szemelték ki új vezetőnek. Rákosi azonban nem adta fel, és a következő években igyekezett visszaszerezni a hatalmat. Éppen ez vezetett a forradalom kitöréséhez.
A felkelést leverték ugyan, de Moszkvában vették az adást. Nyikita Hruscsov, az új szovjet vezető épp azon dolgozott, hogy lebontsa a sztálini terrort. Semmiképp sem akarta Rákosit visszahelyezni Magyarország élére. Kádár János vette át a hatalmat, akiről már írtunk részletesen.
Rákosi, a gyűlölt, véreskezű zsarnok nem maradhatott Magyarországon. Moszkvába költözött, ahol egy ideig luxusban élt. Hruscsov azonban nem feledkezett meg róla és bűneiről. Hamarosan átköltöztette Kirgizisztán pusztaságába, ahol nyomorult körülmények között kellett élnie feleségével. Még csap sem volt. Az egykori diktátor vödörben hordta a vizet a kútról. Ez már száműzetés volt és büntetés – de még mindig kíméletesebb, mint amit ő tett ellenfeleivel.
A volt főtitkár nem tudta feldolgozni a bukását. Hitt benne, hogy őt szeretik és visszavárják Magyarországon. Sorra írta leveleit Kádár Jánosnak, hogy engedjék vissza, de senkinek sem hiányzott, sohasem jöhetett haza. 1971-ben, szívinfarktusban halt meg. Halála apró hír volt az újságokban. Magyarország addigra elfogadta Kádár új szocializmusát, és nem sírta vissza sem az ÁVH-t, sem a fura, kövér, tojásfejű félistent.
