Hideg, de napos és esőmentes idő lesz. Nándor és János napja van, nekik boldog névnapot!
Előbb különlegesen büdös dolgokról esik ma szó. Az ember legjobban az unalomtól tart, ezért egy újfajta büdösség is felvillanyozó lehet. Gondoljunk csak azokra a sajtokra, amiket szinte csak befogott orral lehet megenni! A tudósokat pedig még jobban érdkelik az újfajta bűzök.
Ezután pedig a világ leghíresebb vámpírját mutatjuk be, aki történetesen magyar volt. Pontosabban magyar volt Lugosi Béla színész, akit a mai napig azonosít a világ Drakula gróffal. A gróf maga román illetőségű egyébként. A vámpírtéma nagyot ment a film hőskorában, majd egy időre háttérbe szorították a földönkívüliek és más szörnyek. Hogy aztán az Alkonyattal egy új nemzedék ismét elővegye.
Lugosi talán a leghíresebb magyar színész is. Holnap lenne a születésnapja, de sajnos már nem él. Hogy hogyan élt, azt pedig délben elmeséljük!
Hamarosan nálunk találkozik az orosz és az amerikai elnök, hogy az ukrajnai békéről tárgyaljanak. Nem tudjuk, mi lesz ebből, de segítünk megérteni a helyzetet.
A háború több mint három és fél éve folyik, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát 2022 februárjában. Ukrajna a Szovjetunió szétesése után is évtizedekig Oroszországhoz állt közel, korrupt féldiktatúrák vezetése alatt. Az orosz támadás előzménye, hogy az ukránok az Európai Unió, a Nyugat felé fordultak. Az oroszok viszont meg akarták tartani őket amolyan gyarmatként.
Ukrajna térképe az elfoglalt területekkel. Forrás: ISW
Jelenleg Ukrajna körülbelül egyötödét tartja megszállás alatt az orosz hadsereg. Ez milliók elnyomásával és súlyos bűnökkel is jár. Ennél tovább viszont nem jutott Vlagyimir Putyin serege. Az orosz elnök nagyon elszámította magát: alábecsülte az ukránok ellenállását, és túl sokat gondolt a katonáiról. Az utóbbi hónapokban alig mozdul a frontvonal, ahol drónok ezrei vadásznak mindenre, ami él, gurul vagy repül.
Ki akar itt békülni?
Oroszország iszonyú árat fizetett ezért a kis hódításért. Független források fél- és egymillió közé becsülik az orosz halottak számát. Tankok ezrei, repülőgépek százai vesztek oda, még a szovjet hagyatékból is. Putyin ezek után nem mondhatja az oroszoknak, hogy upsz, hülyeség volt az egész, inkább hazamegyünk. Valahogyan győznie kell, vagy legalább otthon meggyőzni mindenkit, hogy a háború megérte.
Megsemmisített orosz tank Ukrajnában. Fotó: Ukrán Fegyveres Erők
Kérdés az is, egyáltalán be akarja-e fejezni. A háború ürügyén növelhette az elnyomást, szinte bárkit bármiért lecsukathat vagy a frontra küldhet. Teljesen megsemmisítette a szabad sajtót, ellenőrzik az internetet – mindezt persze a hadisikerekért kell elviselni. A büntetőintézkedések, kereskedelmi korlátozások és az ukrán csapások miatt vannak ugyan gondok az ellátással, de az oroszok ezt egyelőre elfogadják. A békével visszatérnének olyan kínos kérdések, mint hogy mi a helyzet a kórházakban és a boltokban. És visszatérnének a katonák is a frontról: harcedzett, kemény férfiak, akiknek munkát kell adni, vagy bűnözőként élnek tovább.
Az ukrán vezetés szintén nem fogadhat el bármilyen békét. Az oroszok olyan területeket is maguknak követelnek, amiket nem tudtak elfoglalni. Az ukránok viszont arról sem akarnak lemondani, amit már elvettek erővel. Őket is több százezernyi áldozat kötelezi arra, hogy ne adják olcsón a földjüket.
Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij még nem tárgyalt egymással
A békét ki kell kényszeríteni
Háborúzó országok nem úgy szoktak kibékülni, mint a veszekedő emberek. Nincs olyan, hogy na jó, inkább legyünk barátok. A békét mindig kikényszeríti valami. Például a katonai vereség. Az utóbbi időben a két fél egymás hátországára igyekszik csapást mérni, az ukránok főleg az orosz olajipart támadják. Ebben sokat segítenének az amerikai Tomahawk rakéták, amiket még nem kaptak meg. Lehet, hogy Trump ezekkel fenyegetve igyekszik majd Putyint meggyőzni. Eközben Ukrajna már gyártja a saját drónjait, ugyanerre a célra.
Tomahawk cirkálórakéta. Fotó: US Navy
Az első világháborúban hasonló állóháború alakult ki a nyugati fronton. Állandó ágyúzás, véráldozatok, és szinte semmi előrehaladás. Németországot akkor végül az éhezés, az utánpótlás hiánya, az otthoni elégedetlenség roppantotta össze, nem a fegyverek ereje. Ma mind az orosz, mind az ukrán vezetés bízik abban, hogy odaát egyszer csak elszakad a cérna, elfogy a pénz meg a harci kedv, és a másik feladja.
Putyin és Trump néhány hónapja már beszélgettek a békéről – annak semmi eredménye nem lett. Izraelben viszont azóta befejeződött a háború. Ám ezt nem tárgyalások hozták el, hanem az izraeliek teljes győzelme ellenségeik felett.
Kiemelt kép: Putyin és Trump augusztusi találkozója. Fotó: Kreml
Borongós, felhős időnk lesz Hedvig és Margit napján. De nyugi, jövő nyáron visszasírjuk majd ezt a kellemes hűvöst!
Ma van a macskák világnapja! Eredetileg a kóbor macskák napja volt október 16., de mostanra az összes macskáé. A cicák évezredek óta társai az embernek, Egyiptomtól a magyar népnyelvig otthagyták a karmos nyomukat a történelmen. Ma már ritkán mondjuk például, hogy irombamacska, de régen ez volt a neve a cirmos és tarka állatkáknak. Mostanra már a legtöbben nem is értik a szót, és azt hiszik, hogy ugyanaz, mint az otromba.
Ha van otthon házitigris, kedveskedhetsz neki valamivel, amit igazán szeret. Például hallal!
De ugyan miért szeretik a macskák annyira a halat?
Hiszen a vizet például utálják, a házimacska sohasem halászik, és a vad őse sem jutott hozzá. A tudomány szerint a macskák ízlelése elég egyszerű, nem igazán értékelik az ilyen-olyan luxuseledelt. Viszont csalhatatlanul megérzik a húsban rejlő, energiát hordozó vegyületeket. A halban ez feltűnően érezhető számukra, így aztán ha kapnak, akkor rávetik magukat. A macskák kizárólagos húsevők, egész szervezetük erre készült, úgyhogy ritkán tévednek, ha enni akarnak.
Szóval vendégeld meg a házi kedvencet, vagy ha épp összeakadsz egy kósza macskával, akkor őt!
Hétfő reggel két személyvonat ütközött Szlovákiában, csaknem százan sérültek meg. Az ilyen esetek ritkák. Annál gyakoribb viszont, hogy késnek a vonatok
a biztosítóberendezés hibája miatt.
Ez az a rendszer, ami a balesetek megelőzését szolgálja.
A vonatok a hajók mellett a legnehezebb járművek, egy tehervonat több ezer tonna is lehet. Ezért nem tudnak hirtelen megállni. Ilyen tömegek fékezése sokáig tart és hosszú utat vesz igénybe. Ezenkívül a vasút akkor a leggazdaságosabb, ha minél kevesebbet kell fékezni és gyorsítani.
Jelzők egy magyar vasútállomáson. Fotó: Wikimedia
A vasút történetét a hőskortól végigkísérték a katasztrófák. Bár a vonat az egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköz, ha egyszer csattan, akkor ott kő kövön nem marad. Emiatt ki kellett találni, hogyan tegyék biztonságossá. És ami a legfontosabb: hogyan kerüljék el, hogy két vonat összeütközzön.
A módszer lényege, hogy a pályát szakaszokra osztják, és egy ilyen szakaszon csak egy vonat lehet egyszerre. A nyílt vonalakon egészen hosszú is lehet egy ilyen pályadarab, az állomások közelében pedig sokkal rövidebb. Ehhez viszont alacsonyabb sebesség tartozik.
Tilos az Á!
A biztosítóberendezés figyeli a vonatok mozgását, a váltók állását, és beállítja a jelzőket. A vasútnál a jelzők olyasmik, mint az autóknak a lámpák. Ha egy vonat begurul egy szakaszra, akkor mögötte tilosra vált a jelző, amíg ki nem megy onnan. Ha pedig nem megy ki, mert mondjuk elromlik, akkor a mögötte jövő vonatok nem fogják felöklelni a megbénult szerelvényt.
A modern vasúton a vonatok lényegében távirányíthatók is a vonatbefolyásoló rendszer segítségével. Ez akkor is meg tudja állítani a mozdonyt, ha a vezető rosszul lett vagy mondjuk megbolondult.
Fényjelző a lillafüredi kisvasúton. Mivel mögötte ott a vonat, a jelző tilos állásban van. Fotó: Wikimedia
A biztosítóberendezést úgy tervezik, hogy mindenáron elkerülje a vonatok ütközését. Ez azt jelenti, hogy ha bárhol a rendszerben hiba van (például egy meztelencsiga zárlatot okoz, vagy elszakad egy drót), akkor megállítja a forgalmat. Már a régi karos jelzők, az úgynevezett szemaforok is úgy működtek, hogy ha a kötél elszakadt, a jelző a saját súlyától tilos helyzetbe állt. A legnagyobb baj ugyanis a vasúti karambol lenne – inkább álljon meg minden, amíg a hibát kijavítják.
Ami elromolhat, az el is romlik
Viszont ezek a bonyolult rendszerek rengeteg karbantartást igényelnek. Mivel a magyar vasútnak nincs pénze se szakemberekre, se új mozdonyokra, sem a pálya felújítására, természetesen a biztosítás is sok sebből vérzik. Emiatt gyakran romlik el valami, és akkor aztán be kell mondani, hogy a vonat előreláthatólag száznyolcvan percet késik.
Azt ugyanis sem a vasút, sem a politikai vezetők nem merik megkockáztatni, hogy a késés helyett baleset legyen. A vasútért az állam felelős, rajta kérik számon a pontatlanságot és a koszt is. Ez épp elég kellemetlen, de még mindig jobb, mint a sínről kiborult kocsik látványa egy csomó halottal.
Hagyományos alakjelző Ausztráliában. Az alakjelzőhöz nem kell áram, a kar állásával jelez. Szemafornak is nevezik. Fotó: Rail Heritage WA
A szlovákiai baleset okait még nem ismerjük. Valószínű, hogy a régi, Búvárnak becézett mozdonyokon nem volt távvezérlésű rendszer, és hibázhatott legalább az egyik mozdonyvezető is, például a tilos jelzés ellenére továbbhaladt. Erre utal, hogy őt letartóztatta a rendőrség a baleset után.
Szóval nem kell félni a vonaton: az egész rendszer úgy épül fel, hogy katasztrófa ne lehessen. Ezért olyan nagy hír, ha véletlenül mégis bekövetkezik. És ezért is késnek annyit a vonatok.
Hidegfrontot kapunk ma, itt-ott még eshet is. Boldog névnapot mindenkinek, aki Kálmán vagy Ede. Esetleg Eduárd.
Ma van egyébként az amerikai haditengerészet születésnapja is. Nekik is minden jót, de ma nem írunk hadihajókról; bár korábban volt rá példa. Minket ez kevésbé érint, mivel a Balatonon nincs sok értelme háborúzni, mert a túlparton is mi vagyunk.
Minden gyerekre rászóltak már, hogy ne beszéljen csúnyán… mert azt nem illik. Sőt ilyenkor még az is előkerülhet, hogy bezzeg az én időmben nem mondtak ilyeneket a gyerekek. Általában ami úgy kezdődik, hogy bezzeg az én időmben, az tévedés lesz, de erről is írtunk már. Ma viszont arról mesélünk, milyen cifrán káromkodott a magyar már évszázadokkal ezelőtt is! És semmivel sem finomabban ám: a káromkodásra az egyik régi kifejezés az, hogy „műveli az Istent”. Mert ha felforrt az indulat, már akkor is az Isten itta meg a levét. Többek között.
Addig is jön a képregény, egyéb olvasmányok, este meg a híradó. A lehetőségekhez képest tűrhető hétfőt kívánunk!
Ezen a héten osztja ki a Nobel-díjakat a Svéd Királyi Akadémia. Mi már örülhetünk, hiszen az irodalmi díjat magyar író, Krasznahorkai László kapta. Pénteken pedig a Nobel-békedíj talál gazdára. Ezt egy norvég bizottság adja ki.
A kémiai, fizikai és orvosi Nobelek odaítélése viszonylag egyszerű. Ezeket fontos, nagy jelentőségű találmányokért vagy felfedezésekért adják. Persze lehet azon vitatkozni, hogy mi a legnagyobb eredmény, de általában senki se vitatja, hogy a díjazottak nagy tudósok. Az irodalom már szubjektívebb, vagyis egyéni véleménytől függ, ki mit tart nagy regénynek vagy drámának. Ám ezeket is olyan szerzők kapják, akik letettek valamit az asztalra.
A Nobel-békedíj. Egy csomó pénz is jár hozzá. Fotó: Wikimedia
A Nobel-békedíj a legzűrösebb mind közül. Elvileg olyan politikai vezetőknek adják, akik a legtöbbet tették a nemzetek együttműködéséért, a testvériségért, a háborúk lezárásáért vagy elkerüléséért – egyszóval a békéért.
A béke nem egyszerű dolog
Csakhogy erről aztán igazán megoszlanak a vélemények. A béke ugyanis, ahogy a háború is: politika. És sokszor már az is majdnem háborúhoz vezet, hogyan lehet elérni a békét. Az ukrán háborút például az oroszok úgy gondolják lezárni, hogy elfoglalják Ukrajna nagy részét. Az ukránok viszont úgy, hogy megölik az utolsó orosz katonát is, aki a földjükre lép. Ez két nagyon különböző béketerv.
Sok vitát okoz az is, hogy a politikusok életútja ritkán egyszínű. Kevés köztük a szent ember, és lehet, hogy aki végül eléri a békét, az előtte már végigcsinált néhány háborút. Nobel-díjat kapott például Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője a békés kiegyezésért – pedig egy diktatúra élén állt, amely háborút is folytatott. Jasszer Arafat palesztin vezető gyakorlatilag terrorszervezetet irányított élete nagy részében, mielőtt a békés megoldás felé fordult. Barack Obama lényegében azért kapott béke-Nobelt, mert ő volt az első színes bőrű az Egyesült Államok élén. Nem kapta meg viszont az elismerést Mahatma Gandhi, az indiai békés szabadságmozgalom hőse. Ezt a bizottság utólag meg is bánta.
Barack Obama amerikai elnök 2009-ben kapta meg a béke-Nobelt. Fotó: Wikimedia
A Nobel-békedíj a viták ellenére rangos elismerés. Mivel olyan embereknek adják, akik elvileg emberileg is példamutatók, ritkán fordul elő, hogy valaki nyíltan magának követelje. Most viszont van, aki nagyon nyújtózkodik érte, és ez az ember persze Donald Trump. Az amerikai elnök úgy gondolja, hogy az izraeli helyzet rendezésében kellő érdemeket szerzett, és megérdemli a Nobelt. Eközben viszont kíméletlen háborút folytat a bevándorlók, a sajtó és az ellenzék ellen, és igazából Izraelben sem épp nyugodt a helyzet. Kérdés, megkockáztatják-e a norvégok, hogy Trump megsértődik, és még annyira sem lesz békés, mint eddig volt…
Többször írtunk már az Élelmiszerkönyvről. Ebben a szabályzatban írják le, milyennek kell lenniük az ennivalóknak, és mit hogyan szabad nevezni. Például hogy kecskesajt csak az lehet, ami főleg kecsketejből van.
A mezőgazdasági miniszter most átíratta az Élelmiszerkönyv trappista sajtról szóló részét. Ennek a célja pedig az, hogy a lengyel sajtokat kiszorítsák a magyar piacról.
Lengyelország nagyhatalomnak számít a tejiparban, míg a magyar üzemek nehezen élnek túl. Nemrég például a Medve sajt gyártását is megszüntették itthon. Erről itt írtunk.
A magyarok egyre több lengyel (és szlovák) sajtot vásárolnak, mert ezek jobb áron kaphatók a hazainál. Főleg a legolcsóbb terméknél, a trappistánál tarol a lengyel áru, hiszen itt tényleg azt nézi a vevő, hogy melyikért fizet kevesebbet.
A trappista évtizedek óta a legnépszerűbb sajt nálunk, noha már a szocializmusban sem volt sok köze az eredeti francia recepthez. A ma trappistaként eladott áru meg már ahhoz sem hasonlít, ami negyven éve futott ezen a néven. Az utóbbi években egyébként a gouda sajt is fontos szereplő lett.
A trappista legyen kerek!
Az új Élelmiszerkönyv már előírja, hogy a trappistának feltétlenül korong alakúnak kell lennie. Ezt azért találták ki, mert a lengyel gyárak tégla alakú sajtokat készítenek. Ezeket ezután már nem lehet trappistaként eladni.
Rendes kerek sajtok egy holland üzletben. Fotó: Unsplash
Persze mindenkinek jobb lenne, ha a magyar gyárak mondjuk jobb vagy olcsóbb sajtot gyártanának, és így győznék le a külföldi versenytársakat, de hát ez nem sikerült. Így maradt a törvény állítgatása. Ám ez nem biztos, hogy megoldja a gondot.
Ha a lengyeleknek fontos a magyar piac, akkor előbb-utóbb vesznek olyan gépet, ami kerek sajtot csinál. Vagy egyszerűen lemondanak a trappista névről, átnevezik a terméküket Krakkói Bocikára, és indítanak egy nagy reklámkampányt, hogy mostantól ez az olcsó sajt. Hosszú távon az Élelmiszerkönyv nem védi meg a magyar termelőket, mert az Európai Unióban bárki bárhová szállíthat sajtot (is). A trappista vásárlói pedig nem annyira a nevet keresik, hanem hogy melyik a legkedvezőbb árú termék, ami még ehető. (G7 nyomán)
Esők, szelek és felhők jönnek, rendes őszi időnk lesz. Boldog Brúnó, Renáta és Renátó napot kívánunk az érintetteknek.
Ma van az aradi vértanúk emléknapja, de ezzel nem fárasztanánk, tanultok róla eleget. Az építészet világnapja is ma van – erről sajnos kevesebbet tanít az iskola, pedig olyan művészet, ami folyton szem előtt van. Amerikában továbbá a borzokat ünneplik ma. A borzokról még nem nagyon írtunk, pedig elbűvölő állatok. Pótoljuk hamarosan, addig is itt vannak a mosómedvék, ha még nem olvastad!
Szóval elég borongós nap következik, ahogy Veszprémben mondták: burkós üdő lesz. Talán arra utaltak, hogy ilyenkor a legjobb beburkolózni. És ráadásul hétfő van. Ezt most megpróbáljuk sürgősen enyhíteni Garfielddel, a továbbiakban pedig főleg vidám zenei hírekkel szórakoztatunk a híradóig. Reméljük, legalább a világ vezetői kitesznek magukért, és csupa jó hírrel jöhetünk este hétkor!
Életünk egyharmadát alvással töltjük, vagy azzal, hogy próbálunk elaludni. És ilyenkor az emberrel nem történik semmi, csak hever. Milyen lenne, ha úgy járnál-kelnél az álmodban, mintha ébren lennél? Eleve egy csomó időt visszanyernél, ráadásul csupa fantasztikus élményben lenne részed!
Ezt a kalandot úgy hívják, hogy tudatos álmodás. Az ember agya csodálatos szerkezet, és az álom ennek egyik bizonyítéka. Még ma sem értjük pontosan, hogyan működik az álmodás. De sokan vannak, akik elszántan, felkészülten, túlélőkészlettel fekszenek le este, és próbálják a legtöbbet kihozni az álomból.
A tudatos álom egészen más, mint a sima. Az átlagos álomélmény annyi, hogy az ember felébred, homályosan emlékszik arra, hogy ki vagy mi szerepelt az álomban, esetleg egy jelenetre. De az egész csak megtörtént vele, mintha egy filmet nézett volna, és hamar el is felejti. A tudatos álom lényege, hogy az álmodó tudja, hogy álmodik.
Az álomnapló fontos segédeszköz
Annak is tudatában van tehát, hogy ami az álomban történik, annak nincs következménye a valóságban. És hogy van egy másik világ, az ébrenlét, ahol mások a szabályok.
Hosszú az út
A tudatos álmodáshoz készülni kell. Sokan ébren is rendszeresen végeznek valóságteszteket, például megpróbálják a falon vagy a tenyerükön átnyomni az ujjukat. Ennek a begyakorlása segít abban, hogy álmunkban is eszünkbe jusson. Gyakori élmény a repülés: a tapasztalt tudatos álmodók tudják, hogy álmukban egy kis nekifutással elrugaszkodhatnak a földtől, mintha súlytalanságban lennének. Ebből aztán már tudják is, hogy ez itt egy álom, és lehet bolondozni!
Az álombéli józanság előfordulhat csak úgy magától, de általában hosszú út vezet odáig. Fontos része ennek, hogy az álmainkkal szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki. Ebben segít az álomnapló: egy füzet az éjjeliszekrényen, amibe ébredés után azonnal leírhatod, akár lerajzolhatod gyorsan, mit láttál. Ezeket a feljegyzéseket tanulmányozva tudatosíthatod a visszatérő álombéli jelenségeket. Amit ébren megtanulsz ezekről, az álmodban is segíthet rájönni, hogy épp alszol.
Segít az is, ha az elalvás előtt készülsz az álomra. Például elmondod magadban néhányszor, hogy „észre fogom venni, hogy álmodom”. Ilyenkor akár el is kezdhetsz ébren álmodni, elképzelni egy érdekes helyet, ahová elálmodnád magadat. Ez egyébként akkor is hasznos, ha nem lesz tudatos álom belőle. Az alvás minőségén sokat javít, ha nem végkimerülten, egyenesen a telefon képernyőjéből zuhansz álomba. Ugyanilyen jótékony, ha rendszert viszel az alvásodba, és nem lopod el magadtól a pihenés idejét. Ez azért is jót tesz, mert ha kialvatlanul, hirtelen ébredsz, az kiveri a fejedből az álmot, és esetleg időd sem lesz leírni.
Figyelj magadra!
Az is hozzájárul a tudatos álmodás képességéhez, ha foglalkozol a korábbi álmaiddal. Képzeld el magad, amint egy álomban rájössz, hogy álmodsz! Mit csinálnál? Hogyan változtatnál a sztorin? Mit mondanál vagy kérdeznél? Ehhez nagyon jól jön az álomnapló, amit vissza is kell olvasni, felidézni az álmot, gondolkodni rajta. És ha van kivel beszélgetni róla, akkor még jobban megjegyzed.
A tudatos álmodás nemcsak izgalmas kalandokat jelent. Ha képes vagy irányítani a történetet, azzal például elkerülhetők a rémálmok, hiszen amúgy is tudod, hogy nem valóság. Ezenkívül olyan területeken kezd dolgozni az agyad, ami az ébrenlétben a kreativitást, az alkotó munkát, az új ötleteket serkenti. Szóval álomra fel!
Az orosz-ukrán háború fő fegyverneme a robotrepülőgép lett. Egész kicsi drónok vadásznak katonákra, tankokra és ágyúkra, a nagyobbak pedig ipari létesítményeket, olajkutakat, erőműveket pusztítanak. Ma már a boltokból beszerezhető chipek is halálos pontossággal vezetik a robotokat. De ha azt hiszed, hogy az önvezető bomba valami új találmány, akkor nagyot tévedsz.
1944-ben London lakói különös zajra figyeltek fel. Mintha egy hatalmas dongó repült volna a város fölött. A zúgás hamarosan abbamaradt, majd óriási robbanás hallatszott. A V-1 lecsapott a brit fővárosra.
A második világháborúban a németek kezdettől arra törekedtek, hogy az angol nép kitartását megtörjék. Ezt előbb hagyományos bombázókkal próbálták elérni. Ám a brit Királyi Légierő, ahogy az angolok mondják, rövid úton a kezükbe adta a seggüket, vagyis elverték őket, mint a kétfenekű dobot. A németek belátták, hogy csak a gépeket és a pilótákat pazarolják, a brit vadászgépek túl jók.
Német bombázó London felett. Fotó: Wikimedia
De a tervüket nem adták fel. Hitlert nagyon aggasztotta, hogy bár egész Nyugat-Európát elfoglalta, Anglia elsüllyeszthetetlen anyahajóként dacolt vele, és a brit támaszpontok az amerikaiaknak is otthont adtak. Igaza volt: innen indult 1944-ben a szövetséges partraszállás, ami aztán véget vetett a birodalmának.
A német mérnökök új tervet kovácsoltak. Mi lenne, ha úgy bombázhatnák az angol városokat, hogy nem kell kockáztatni a jól képzett pilóták életét?
A robot születése
Megszületett a V-1 szárnyasbomba. A neve, amit fau-egynek ejtenek, a zengzetes Vergeltungswaffe rövidítése, és ez megtorló fegyvert jelent. A V-1 pontosan ugyanolyan elvek alapján készült, mint a mai ukrán vagy orosz drónok: legyen minél olcsóbb, és legyen képes elrepülni a célig.
A V-1 szárnyas bomba. Kép: US Air Force
A németek egy egészen új, nagyon egyszerű sugárhajtóművet építettek a szárnyas bombára. Alig volt benne mozgó alkatrész, mégis gyorsabb volt a legtöbb akkori vadászrepülőnél. A vezérlésről pörgettyűk gondoskodtak; a rádiós irányítást feladták, mert túl könnyű volt zavarni. A gép képes volt tartani a megszabott irányt, az orrán pedig egy kis propeller számolta a megtett távot. Amikor elérte Londont, leállította a hajtóművet, és a 800 kilós bomba lezuhant.
A V-1 súlyos pusztítást végzett Angliában. Ahhoz nem volt elég pontos, hogy katonai célpontokat eltaláljon. Igazi terrorfegyver volt, annyit tudott, hogy valahol a városban robbanjon.
Nem volt legyőzhetetlen sem. A britek hatalmas léggömböket eresztettek fel a városok előtt, ezeknek a horgonykábelein fennakadhattak a szárnyas bombák. Hősies vadászpilóták üldözték a V-1-es robotrepülőket a levegőben. Különleges gépekkel repültek, amikről sokszor még a festéket is levakarták, hogy könnyebbek legyenek. Így zuhanásból szerencsés esetben utolérhették a robotbombákat. Szétlőni őket nagyon veszélyes volt, mert a robbanásban odaveszhetett a vadász is. Gyakran a szárnyukkal borították fel a V-1-est repülés közben, amit a vezérlés nem tudott kezelni, és a bomba lezuhant a tenger felett.
Számítógépes grafika a V-1 felborításáról
A brit és amerikai bombázók pedig kitartóan pusztították a V-1-esek kilövőállásait. Ezeknek hosszú rámpára volt szükségük a starthoz, és ezeket idővel sikerült lebombázni.
A V-1 olcsó volt, ezrével lehetett bevetni, és nagyon sok erőt kötött le a védekezés. A németek nem sokkal később újabb csodafegyvert vetettek be, ami ellen már tényleg nem volt védelem: ez volt a V-2 rakéta, amiről majd máskor írunk.
Az elv a mai napig változatlan: minél olcsóbb hajtómű, minél nagyobb robbanófej, és mindez pilóta nélkül. Ma már egy gyufásdoboznyi elektronika megoldja azt, amihez akkor száz kilónyi pörgő-forgó berendezés kellett. A fizika viszont szigorú: a komoly pusztításhoz kell egy tonna robbanóanyag, és ezt valahogy el kell reptetni a célpontig. Nyolcvan év telt el, de a háború… a háború nem változik.
