Halloweenkor sokan öltöznek be boszorkánynak. Pedig volt idő, amikor boszinak, banyának vasorrú bábának lenni egyet jelentett a halálos ítélettel. És ehhez elég volt a legkisebb gyanú, sőt, akár az is, ha a „boszorkány” valamivel magára haragította a szomszédasszonyát. A hírhedt boszorkányüldözés a 14. században kezdődött és Európában egészen a 19. századig előfordult, hogy boszorkányságért elítéltek valakit. Ezalatt egyes számítások szerint 80-100 ezer, más vélemények szerint akár félmillió ember is máglyán vagy bitófán végezte, mert azt hitték, vagy csak azt mondták róla, hogy az ördöggel cimborál.
Miért épp a boszorkányok?
Mielőtt megerősödött a kereszténység, rengeteg ősi, pogány szokás és szertartás élt szerte Európában. Ezeket amennyire lehetett, beillesztették a kereszténységbe. Így lett például összekapcsolva a húsvét és a feltámadás a tavaszi termékenység-rítusokkal (lásd: a nyúl és a tojás a termékenységet, az újjászületést jelképezi). És így került a karácsony a téli napforduló idejére.
Viszont ahogy erősödött Európában a kereszténység, a katolikus egyház elkezdte üldözni a vallással ellentétes gondolatokat, és azokat is, akik ezeket képviselték. A 14-15. században a nélkülözés, a háborúk, járványok pedig megfelelő indoknak bizonyultak: ezeket biztosan azok hozták az emberek fejére, akik sátáni erővel bírnak.
1484-ben az akkori pápa, VIII. Ince kiadta azt az oklevelet, amiben részletesen felsorolják, hogy a boszorkányok milyen gonoszságokra képesek. Ezután pedig minden hatalmat megadott az inkvizítoroknak, vagyis a pápa által kinevezett egyházi bíráknak, hogy pereket indíthassanak. A perek során pedig a legembertelenebb próbáknak tették ki a boszorkánynak kikiáltott embereket. Különböző válogatott kínzásokkal próbálták meg rávenni őket, hogy vallják be, hogy a sátán szolgái.
Két évvel később két német szerzetes kiadta a „Boszorkányok pörölye” című könyvet, amiben azt írták, hogy már az is üldözendő, ha valaki nem hisz a boszorkányságban. Részletesen leírták, miféle varázslásra, rontásokra képesek ezek az emberek, és azt is, hogyan lehet védekezni ellenük. És bár nem kevés férfit vádoltak meg boszorkánysággal, a legtöbb perbefogott nő volt. Ennek pedig az is volt az oka, hogy a könyvet író szerzetesek egészen durván fogalmaztak a nőkkel kapcsolatban.
„Minden boszorkányság a test vágyaiból ered, amely a nőben határtalan. A nők ingadozóbbak hitükben, mint a férfiak, …azonkívül fecsegők, és képtelenek eltitkolni egymás elől gonosz fortélyaikat, s minthogy gyengék, titkos eszközökhöz folyamodnak, hogy nyerhessenek…. A havivérzés idején annyira telítve vannak nedvekkel, hogy fortyog a vérük. Lélegzéskor mérgező pára árad ki az orrukból és szájukból, és bárkit megbabonázhatnak. Hitük gyenge, és ez vezet a boszorkánysághoz.”
Magyarországon egyébként nagyságrendekkel kevesebb boszorkányper volt, mint Európában. Ennek főleg az volt az oka, hogy a pogány hitrendszer sokkal tovább élt nálunk. A boszorkányperekben például felmentették azt, aki bizonyította, hogy ő voltaképpen táltos. Tehát a varázslatait kizárólag jóra használja.
Híres boszorkányperek
Talán a legtöbbet a salemi (szálemi) boszorkányokról hallhattál. Az amerikai kisvárosban, Salemben 1692-ben indult perekben 200 embert vádoltak meg és végül 19-et végeztek ki boszorkányság miatt. Az egész ügy azzal indult, hogy néhány lány elkezdte megvádolni azokat, akiket nem szívleltek. Talán maguk sem gondolták, micsoda tömeghisztériát indítanak el. Az ügy később számos irodalmi művet és filmet ihletett meg.
A salemi ügy eltörpül az 1609 és 1614 közt zajló spanyol perek mellett. Baszkföldön legalább hétezer embert fogtak perbe, közülük pedig kétezret vetettek alá különböző boszorkánypróbáknak, vagyis kínzásoknak. Ezek után csoda, hogy végül „csak” tizenegy embert végeztek ki boszorkányság miatt.
Skóciában maga a király, VI. Jakab volt, aki kirobbantotta a boszorkányüldözést. Amikor 1589-ben Dániába hajózott, viharba került. Később meg volt győződve arról, hogy a vihart boszorkányok hozták a fejére. Ezért perbe fogta a tengerparton álló skót kisváros, Észak-Berwick szinte összes lakóját. Volt, akit azért tartóztattak le, mert vörös volt a haja, mást pedig azért, mert balkezes volt. De nem kegyelmeztek a helyi bábaasszonynak és a patikusnak sem. Nem tudni biztosan, végül hány áldozata volt ennek a pernek, de Skóciában egyes számítások szerint legalább 3-4 ezer embert öltek meg a következő néhány évtizedben boszorkányság miatt. Köztük volt jó pár nemes is, a királyok ugyanis ezeket a pereket arra is felhasználták, hogy az ellenfeleiktől megszabaduljanak.
Magyarországon nagyjából 5-600 alkalommal ítéltek halálra boszorkányokat, amíg 1768-ban Mária Terézia királynő hivatalosan is véget vetett a boszorkányüldözésnek. A legutolsó magyar boszorkány, akit kivégeztek, a nagybányai Deák Mihályné Berkesz Sára volt, 1762-ben. A leghíresebb magyar boszorkányper pedig Szegeden történt, erről ebben a cikkben írtunk részletesen.
