Az okostelefont használók néha azt veszik észre, hogy azután dob fel nekik egy reklámot az Instagram vagy a Facebook, hogy épp beszéltek arról a témáról. Nem véletlen, hogy évek óta tartja magát az az elmélet, hogy a nagy közösségi médiafelületek lehallgatják a felhasználókat. Nemrég az Instagram vezetője egy videóban beszélt erről, és igyekezett megnyugtatni mindenkit.
Adam Mosseri szerint semmi szükség arra, hogy lehallgassák az embereket. Arról nem is beszélve, hogy ez súlyos adatvédelmi jogsértés lenne. Ráadásul az sem maradna észrevétlen, hogy működik a mikrofon. A telefon jelezné, ha használatban van és jóval gyorsabban merülne az akkumulátor is.
Az Instagram vezérigazgatója szerint fordítva működik a jelenség. A felugró reklámok sokszor személyre szólóan jelennek meg a felhasználóknál. Az algoritmusok figyelik, milyen témák érdeklik az embereket. Elmentik, ki mire kattint, vagy mire keres rá. Így inkább az az elképzelhető, hogy a felhasználók azután kezdenek beszélgetni egy témáról, hogy láttak egy ehhez kapcsolódó hirdetést, csak akkor még nem figyeltek fel erre. Később, amikor a hasonló hirdetések ismétlődnek, úgy tűnhet, mintha azok a beszélgetés után kerülnének bele a hírfolyamba.
A videó utáni kommentekből azonban kiderült az is, hogy sokan nem hisznek ennek a magyarázatnak.
A Kispolgár az indulása óta mesterséges intelligenciát (MI) használ a képek gyártásához, de a cikkeket nem robotok írják. Az MI az elmúlt években a feje tetejére állította a világot, máris átalakított néhány szakmát, és megváltoztatta azt is, ahogy a fiatalok tanulnak vagy házit írnak. Az MI egy rakás előnnyel jár, gyorsabbá és hatékonyabbá tehet minket a mindennapokban, segíthet megszervezni a feladatainkat, személyre szabott táblázatokat készíthet nekünk. De azért vannak csapdái is.
Az, hogy az MI mellett már egy Google-keresést sem kell elvégeznünk ahhoz, hogy utánaolvassunk valaminek, ami érdekel minket, óriási segítség – de így nagyon könnyű ellustulni. Mégis melyik egyetemista szeretne hosszú órákat tölteni egy beadandó megírásával, ha azt egy robot húsz perc alatt megoldja helyette? A válasz egyértelmű. Így viszont hosszú távon az elmélyült gondolkodás, az önálló alkotás és a célba érés öröme is elvész.
A diákokat is aggasztja
A múlt héten írtunk nektek arról, hogy nincs valami jó állapotban a gyerekek és a fiatalok mentális egészsége. Sokan közülük barátként, pszichológusként használják az MI-t, de közben elfeledkeznek valami fontosról. Hogy a gépet úgy kalibrálták, hogy megerősítsen, bátorítson minket és kedves legyen velünk. Akkor is, ha nincs igazunk! Szóval nem árt, ha van mellettünk valaki, aki időnként figyelmeztet minket, ha valamit rosszul csinálunk, mert az MI nem fog.
Fotó: Unsplash
Nemrég született egy brit kutatás, amelyből kiderült, hogy a fiatalok attól tartanak, hogy az MI használata rontja a tanulási képességeiket, mert ahogy említettük is: közben nem kell nagyon megerőltetniük magukat. Az Oxford University Press (OUP) 13-18 év közötti diákokat vizsgált meg és arra jutott, hogy
a fiatalok 80 százaléka rendszeresen használja az iskolai feladatokhoz a MI-t,
60 százalék beszélt arról, hogy a robot negatív hatással van az iskolai fejlődésére és készségeire.
Minden negyedik gyerek úgy véli, hogy az MI túlságosan is megkönnyíti a munkáját, szóval neki már nem is kell gondolkodnia,
és több mint 10 százalék úgy nyilatkozott, hogy az MI korlátozza a kreatív gondolkodását.
A megkérdezett diákok majdnem fele azt mondta, hogy aggódik amiatt, hogy osztálytársai „titokban használják az MI-t” az iskolai feladatokhoz anélkül, hogy a tanárok ezt észrevennék.
Ezzel párhuzamosan sokan gondolják úgy, hogy az MI segített nekik új készségeket elsajátítani, új, jobb ötleteket találni vagy megérteni egyes problémákat.
A kutatást végző Oxford University Press egyik MI-szakértőjét lenyűgözte a tanulmány: szerinte az, hogy a diákok 60 százaléka aggódik amiatt, hogy a robotok megírják helyettük a házikat, azt jelenti, hogy nagyon is értik, mire való az iskolai munka, és hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az MI-nek.
Muszáj lesz tanítani
Sok brit diák arról számolt be, hogy több segítséget szeretne kapni a tanáraitól az MI megfelelő használatához, illetve annak kiszúrásához is, hogy mennyire megbízhatók a gépek információi.
Fotó: Unsplash
Magyarországon egy friss kutatás szerint ötből négy középiskolás tervezi, hogy a mesterséges intelligenciát valamilyen módon beépíti a tanulmányaiba. A 800 megkérdezett diák 84 százaléka gondolta úgy, hogy az MI-készségek a jövő munkahelyein feltétlenül szükségesek lesznek. Sőt, a felmérést kitöltők 90 százaléka már most is fontosnak tartja ezeket a képességeket a tanuláshoz.
Tény, hogy az MI soha nem helyettesíthet egy tanárt. Egy tanárnak élő kapcsolata van a diákjaival, ráadásul a szakmai ítélőképessége is megvan ahhoz, hogy színvonalasan oktathasson. De a robotok nagyot lendíthetnek a tantermi munkán. Jelenleg szerte a világon próbálkoznak az iskolák azzal, hogy elveszik a diákok okoseszközeit a tanítás idejére. Az elképzelés az volt, hogy a diákok így majd görgetés helyett egymással beszélgetnek. Az első visszajelzések szerint ez sok helyen tényleg bevált, ami nagyszerű hír.
De a következő évek arról fognak szólni, hogy hogyan lehet az MI-t globálisan beépíteni a tananyagba. António Guterres, az ENSZ főtitkára az év elején felhívta a figyelmet arra, hogy az MI oktatása elengedhetetlen ahhoz, hogy mindenki kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket. De ennél is fontosabb, hogy a diákok megtanulják azt felelősségteljesen és biztonságosan használni, erre pedig az iskola lehetne a tökéletes terep. A mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos, Palkovics László már a nyáron arról beszélt, hogy tanítani kell az MI-t az iskolákban, de erről az ötletről azóta sem tudni többet.
Két fiatal német mérnök, Louisa Graupe és Julika Schwarz megalkotta a Water from Air nevű gép mintapéldányát. A találmányuk képes napi akár hat liter tiszta ivóvizet készíteni a levegőből.
Az eszköz 3D-nyomtatóval előállított elemekből épül fel. Úgy működik, hogy a levegőből kivonja a nedvességet, kiszűri abból a szennyeződést és ivóvízzé alakítja.
A hordozható, és bárhol kinyomtatható gép egy kétórás működési körben mintegy fél liter vizet tud termelni. Folyamatos működés mellett egy négytagú család napi vízigényét is fedezheti.
Azt azért tudni kell, hogy az eszköz még kísérleti fázisban van. A felhasznált anyagokat, és a felhasznált energiát még alaposan ki kell kutatni. És nyilván csak ott működhet hatékonyan, ahol a levegőben is kellő páratartalom van.
A mérnökök célja, hogy a jövőben bárki – akár helyben, 3D-nyomtatóval – elkészíthesse saját víztermelő eszközét. Ezzel nagyon sok olyan helyen segíthetnének a világban, ahol kevés az ivóvíz (viszont 3D-nyomtató azért van). (Kispolgár / Popsci)
Háromszázezer dollárt, vagyis körülbelül több mint 101 millió forintnak megfelelő összeget gyűjtött össze a szklerózis multiplexszel élők számára egy férfi, aki egy gifnek köszönhetően lett híres.
Ő Drew Scanlon, és a Blinking White Guy (pislogó fehér fickó) nevű mém főszereplője:
Scanlon arra használta fel a hírnevét, hogy pénzt gyűjtsön egy éves kerékpárversenyre, amely a Nemzeti Szklerózis Multiplex Társaságot támogatja. A szklerózis multiplex egy, a központi idegrendszert érintő betegség, ami az idegsejtek károsodásával jár. Scanlon egyik barátja, Katie, és az édesanyja, Elle is ilyen betegségben szenvednek, ezért nagyon fontos neki az ügy.
A San Franciscóban élő és videóproducerként dolgozó férfi évente egyszer közzéteszi az X-en a gifet, és azt írja hozzá, hogy „EZ AZ ÉN ARCOM”, majd arra kéri a követőit, hogy adományozzanak a jótékonysági kerékpárversenyre. Ennek a stratégiának köszönhetően a Scanlon most sok pénzt gyűjtött a betegséggel élők számára. Azt nyilatkozta, hogy lenyűgözte, hogy az emberek még mindig ilyen nagylelkűen reagálnak a gifre. Hozzátette, hogy a mémet egy „ajándéknak tekinti”, amit csak „tovább kell adnia”. Ő ugyanis semmit nem csinált azért, hogy híres legyen.
Drew Scanlon. Fotó: X
Scanlon 2013-ban egy videojátékokról szóló weboldalon dolgozott. Egy élő közvetítésen vett részt, ahol az előadó valamilyen kettős jelentésű mezőgazdasági kifejezést használt. Scanlon erre reagálva kezdett el zavartan pislogni. Két évvel később valaki észrevette a reakcióját a közvetítésen, és készített róla egy gifet. Azóta gyakran használt mémmé vált, sőt, egy híroldal egyszer a létező 11. legjobb gifnek szavazta meg. (Guardian)
Az orosz-ukrán háború fő fegyverneme a robotrepülőgép lett. Egész kicsi drónok vadásznak katonákra, tankokra és ágyúkra, a nagyobbak pedig ipari létesítményeket, olajkutakat, erőműveket pusztítanak. Ma már a boltokból beszerezhető chipek is halálos pontossággal vezetik a robotokat. De ha azt hiszed, hogy az önvezető bomba valami új találmány, akkor nagyot tévedsz.
1944-ben London lakói különös zajra figyeltek fel. Mintha egy hatalmas dongó repült volna a város fölött. A zúgás hamarosan abbamaradt, majd óriási robbanás hallatszott. A V-1 lecsapott a brit fővárosra.
A második világháborúban a németek kezdettől arra törekedtek, hogy az angol nép kitartását megtörjék. Ezt előbb hagyományos bombázókkal próbálták elérni. Ám a brit Királyi Légierő, ahogy az angolok mondják, rövid úton a kezükbe adta a seggüket, vagyis elverték őket, mint a kétfenekű dobot. A németek belátták, hogy csak a gépeket és a pilótákat pazarolják, a brit vadászgépek túl jók.
Német bombázó London felett. Fotó: Wikimedia
De a tervüket nem adták fel. Hitlert nagyon aggasztotta, hogy bár egész Nyugat-Európát elfoglalta, Anglia elsüllyeszthetetlen anyahajóként dacolt vele, és a brit támaszpontok az amerikaiaknak is otthont adtak. Igaza volt: innen indult 1944-ben a szövetséges partraszállás, ami aztán véget vetett a birodalmának.
A német mérnökök új tervet kovácsoltak. Mi lenne, ha úgy bombázhatnák az angol városokat, hogy nem kell kockáztatni a jól képzett pilóták életét?
A robot születése
Megszületett a V-1 szárnyasbomba. A neve, amit fau-egynek ejtenek, a zengzetes Vergeltungswaffe rövidítése, és ez megtorló fegyvert jelent. A V-1 pontosan ugyanolyan elvek alapján készült, mint a mai ukrán vagy orosz drónok: legyen minél olcsóbb, és legyen képes elrepülni a célig.
A V-1 szárnyas bomba. Kép: US Air Force
A németek egy egészen új, nagyon egyszerű sugárhajtóművet építettek a szárnyas bombára. Alig volt benne mozgó alkatrész, mégis gyorsabb volt a legtöbb akkori vadászrepülőnél. A vezérlésről pörgettyűk gondoskodtak; a rádiós irányítást feladták, mert túl könnyű volt zavarni. A gép képes volt tartani a megszabott irányt, az orrán pedig egy kis propeller számolta a megtett távot. Amikor elérte Londont, leállította a hajtóművet, és a 800 kilós bomba lezuhant.
A V-1 súlyos pusztítást végzett Angliában. Ahhoz nem volt elég pontos, hogy katonai célpontokat eltaláljon. Igazi terrorfegyver volt, annyit tudott, hogy valahol a városban robbanjon.
Nem volt legyőzhetetlen sem. A britek hatalmas léggömböket eresztettek fel a városok előtt, ezeknek a horgonykábelein fennakadhattak a szárnyas bombák. Hősies vadászpilóták üldözték a V-1-es robotrepülőket a levegőben. Különleges gépekkel repültek, amikről sokszor még a festéket is levakarták, hogy könnyebbek legyenek. Így zuhanásból szerencsés esetben utolérhették a robotbombákat. Szétlőni őket nagyon veszélyes volt, mert a robbanásban odaveszhetett a vadász is. Gyakran a szárnyukkal borították fel a V-1-est repülés közben, amit a vezérlés nem tudott kezelni, és a bomba lezuhant a tenger felett.
Számítógépes grafika a V-1 felborításáról
A brit és amerikai bombázók pedig kitartóan pusztították a V-1-esek kilövőállásait. Ezeknek hosszú rámpára volt szükségük a starthoz, és ezeket idővel sikerült lebombázni.
A V-1 olcsó volt, ezrével lehetett bevetni, és nagyon sok erőt kötött le a védekezés. A németek nem sokkal később újabb csodafegyvert vetettek be, ami ellen már tényleg nem volt védelem: ez volt a V-2 rakéta, amiről majd máskor írunk.
Az elv a mai napig változatlan: minél olcsóbb hajtómű, minél nagyobb robbanófej, és mindez pilóta nélkül. Ma már egy gyufásdoboznyi elektronika megoldja azt, amihez akkor száz kilónyi pörgő-forgó berendezés kellett. A fizika viszont szigorú: a komoly pusztításhoz kell egy tonna robbanóanyag, és ezt valahogy el kell reptetni a célpontig. Nyolcvan év telt el, de a háború… a háború nem változik.
Óriási tiltakozást váltott ki a hollywoodi színészekből az, hogy megjelent a filmipar első AI-generált színésznője. A „lény” Tilly Norwood névre hallgat, és egyre több követője van az Instagramon. Tilly-t egy bizonyos Eline Van der Velden hozta létre, aki művészeti projektként tekint az alkotására, és nem érti, mi a baj vele.
Tilly az instája alapján egyébként tényleg úgy néz ki, mint egy fiatal színésznő. Igaz, nincs semmi bőrhibája, a ruhája, a teste, a frizurája mindig tökéletes. Képeket, kis videókat posztol forgatásokról meg persze az életéről is. Nemrég már ügynökségek is bejelentkeztek nála, hogy szerződtetnék.
Tilly Norwood helyes fiatal színésznőnek látszik. Csak épp nem létezik. Kép: Instagram
Több színész, köztük Emily Blunt és Whoopie Goldberg is aggódik. Szerintük az AI-generált színész rémisztő fordulatot jelenthet a filmiparban. Arra kérték a stúdiókat, hogy hagyják abba az AI használatát, mert ezzel a filmek elveszíthetik emberi jellegüket. Hasonlóan reagált az amerikai színészek és előadóművészek szakszervezete is.
A Tillyt létrehozó stúdió vezetője, Eline Van der Velden közleményt adott ki, amiben azt írja, hogy a karakter egy művészi alkotás. Nem ember, nem színész, hanem egy program. Nem veszi el senki munkáját, viszont színesebbé teheti a filmgyártást, ahogy a CGI, vagyis a számítógépes grafika is tette.
A színészeket tömörítő szakszervezet erre úgy válaszolt, hogy Tilly „betanításához” több színész hangját és mozdulatát felhasználták, az ő engedélyük nélkül. És azt kérték az ügynökségektől, hogy ne alkalmazzanak AI által létrehozott karaktereket, mert ezzel ártanak a színészeknek.
Az Instagramon egyébként inkább a színészekkel értenek egyet a kommentelők. Sokan bírálták Tilly alkotóját azért, hogy nem érti, milyen károkat okozhat a projektjével. Az egyik kommentelő azt is írta, hogy ha ez tényleg műalkotás lenne, nem ügynököt keresnének neki, hanem kiállítóteret. (guardian.com)
